Közösségi válság, közösségi autonómia (harmadik rész, folytatás)

 

Termelés és jövedelem

A hazai jövedelmek 70-75%-a munkajövedelem.

A magyar dolgozó évente átlagosan 1988 órát tölt a munkahelyén (ezt az értéket csak egyes távolkeleti országok múlják felül), ugyanakkor átlagkeresetéből kevesebb árut tud vásárolni, mint a környező országok munkavállalói. A munkaerő jól érzékelhetően leértékelődött, a jövedelem és termelés aránya a legrosszabb Európában. A lakosság termelési indexe és az ipari bérek értéke igen nagymértékben eltér, a munkavállaló ki van zsákmányolva.

 

Az alkalmazotti jövedelem jelenleg 64 %-ban tér el a termelési értéktől.

Egy iparban dolgozó 2005-ös értéken mérve 4,6 évnyi bérét veszítette el 20 év alatt!

Miközben a termelés 1993-óta 100%-kal nőtt, addig a reálbérek csak 16%-kal!

 

Ez az utóbbi 20 év alatt a családokra vetítve nettó 10 millió forint ki nem fizetett bérveszteség! A fenti összeget részben a multik, részben az álarisztokrácia nyereségként egyszerűen kivitték az országból. Ugyanezek a cégek ugyanakkor minden előnyt megkaptak a törvényhozástól a magyar kis és középvállalkozásokkal szemben. Győzött a mindent átható korrupció és a méltatlanul kiérdemelt kormányzati protekció.

 

Élelmiszerfogyasztás

Az alapvető élelmiszerek fogyasztása átlagosan 34%-kal esett vissza.

A lakosság élelmiszerfogyasztása a 60-70-es évek szintjére zuhant.

A fehérjefogyasztás (hús, tej, gabona) meghatározó egy etnikum növekedésében,

1989-hez képest 24%-kal csökkent, ezt táplálkozási sokkhelyzetnek tekinthetjük, ami súlyosan befolyásolja az egészségügyet.

 

6-7.000.000 ember átlagos élelmiszerfogyasztása nem éri el az 1989-es értéket, (10-15%-os lemaradásban vannak), miközben termelési erőfeszítésük nő. 1990 óta, egy idegileg és fizikailag kimerítő termelés zajlik Magyarországon.

Ez társadalmi kimerültséghez és egészségügyi katasztrófához vezetett.

 

A kalóriafogyasztás 23%-kal esett vissza.

Összességében fehérje és kalóriafogyasztásban az 1965-ös évre, tehát 44 évvel ezelőtti szintre jutottunk, jelenleg egy szintre kerültünk Bulgáriával.

  

A 3.000.000-os leszakadt tömeg minimálbéréből és segélyeiből nem képes egészséges élelmiszerszükségleteit kielégíteni, ezért sem hatékony fizikai munkára, sem kreatív szellemi tevékenységre nem alkalmas.

A magyar társadalom erre a 3.000.000-os tömegre, annak súlyos, rendkívül leromlott, kritikus állapota miatt lényegében nem számíthat.

 

Minden harmadik honfitársunk a lét peremére került, túlnyomórészt önhibáján kívül. A magyar társadalom élelmiszer- fogyasztásában ilyen visszaesés még a II. világháborúban sem volt, egyedül talán a Rákosi-korszakban, békeidőben pedig európai társadalmi szinten példátlan.

 

Megállapíthatjuk: Magyarországot kirabolták, elszegényítették, a lakosság jelentős része a fizikai lét határán vegetál, miközben egy jól körülhatárolható réteg valós gazdasági tevékenység nélkül, óriási hatalom birtokában, nemzetellenes tevékenységet folytat.

 

Ennek a rétegnek a kiszolgálója a jelenlegi politikai elit. Az ilyen veszteségi helyzet még háború esetén is ritka, békeidőben társadalomellenes. Ha a társadalom ezt a sokkot túl akarja élni, akkor ezt a megreformálhatatlan rendszert meg kell dönteni. Nincs más megoldás. A helyébe lépő patrióta közhatalom feladata a nemzetstratégiai kérdések - mint az élelmiszeripar, az energiaszektor, a népességcsökkenés, a jövedelmi viszonyok - problémáinak azonnali orvoslása.

 

Tatár József  (folytatás következik)
Rendszerváltó Fórum