Közösségi válság, közösségi autonómia (második rész, folytatás)

 

A jelenlegi – gerjesztett - szociális problémák keletkezésének az oka, hogy egy adott történelmi korszakban a lakosság meghatározó részét hatalmi eszközökkel elszigetelték addigi önfenntartó életformájuktól, természetes létszükségletüknek teljes vagy részleges fenntartásától, és belekényszerítették egy olyan elosztórendszerbe, amely a legapróbb részletekig leszabályozta a hétköznapi életüket, vagyis az egyén a mindenható piac részévé degradálódott. Gondolkodása, értékítélete, társadalmi kapcsolatrendszere arra a torz rendszerre épül, amely látszólag (lásd az individualizmust) a teljes egyéni szabadság felé tereli, ugyanakkor a legteljesebb kiszolgáltatottságban tartja. Teljesen természetes hogy a generációk óta ebbe a struktúrában élő, ebben gondolkodó lakosság a szociális problémáinak megoldását nem abban látja, hogy visszatér a természetes környezetéhez autonóm gazdasági és családi rendszereket, hozz létre, a piac diktatúrájával szemben, részben vagy teljesen önfenntartó közösségeket formájában, nem gondolkodik ezzel a törekvéssel párhuzamosan azon hogy megteremtse azt ezt támogató állami intézményrendszert. 
Legfontosabb azonban megteremteni a közösségi értékmérőket, a közösségi csereszközöket.

1980-tól az állami vagyon 90%-át a pártállami vezető elit egyszerűen elrabolta, a maradék 10% kisajátítása pedig folyamatban van. A jelenlegi gazdasági tevékenység alapja éppen ezért nem a klasszikus értelembe vett értéktermelés, hanem az árképzés, egyfajta áltermelői tevékenység, amelyet off-shore cégeken keresztül, banki közreműködéssel végeznek. Miután az áfarendszer hiányosságai lehetővé teszik - nehezen mérhető iparágakban, mint pl. építőipar- a számlázással történő visszaéléseket, ezért az off-shore tevékenység jelenleg a feketegazdaság motorja. A jelenlegi körülményekből ismételten megállapíthatjuk, hogy a jól működő magyar társadalom alapja nem a pártprotekcionizmuson alapuló mesterséges megosztottság, hanem a nemzeti érdekközösség.

 

A fennálló problémahalmazt érdemes érzékeltetni néhány adattal.

Az utóbbi 20 év alatt a társadalom 80%-a elszegényedett, 30%-a koldusbotra jutott.

Jelenleg  550.000 regisztrált, 700-800 ezer regisztrálatlan munkanélküli van.

 A családok 50-60%-a széthullott, nem kis részben azért mert a hagyományos munkaerőpiac megszűnt. A nők döntő többsége munkavállaló, felborult a nemek közötti összhang, sok a nehéz szociális helyzetben lévő gyermek. A főváros, Budapest 1.700.000 lakosra  90.000 hajléktalan jut, akinek szerencsétlenebbik fele a városi erdőkben, barlangokban, kapualjakban vegetál.

A fiatalok, a jövő nemzedékének életminősége hasonlít a társadalom egészéhez.

20%-a nyertes, 40% "túlélő", 40% vesztes.

Lakáshelyzet

1974-1990 között 1.238.000 lakás épült, 1990 után 467.000. A mai igények szerint

380-440.000 lakás hiányzik.

 

Csökkenő népesség.

1980-ban havonta  15-25 ezer fő, 1990-95 között, 17-33 ezer fő , 1999 -ben 48 ezer fő(!)

1995-2005 között átlagosan  33 ezer fölé nőtt! A férfiak várható élettartama 68 év, a fiatal - 40  év  alatti - férfiak szív- és érrendszeri betegség következtében való elhalálozása 2007-ben duplájára nőtt.

 

Radikálisan csökken a születések száma:

1974-89 között 2.380.000 gyermek született, 1990 után 1.680.000. Ez 700.000 fő indokolatlan veszeteséget jelent, a népességfogyás európában a legnagyobb, 5-szöröse az európai átlagnak. Ezek a tények egyértelműen bizonyítják a nemzetstratégiai szempontokat semmibe vevő hatalom felelősségét. Ha ez a folyamat nem lassul le, akkor 2040-ben mindösze 7 millióan leszünk.

 

Jövedelmi viszonyok,

Az álarisztokrácia  (1.000.000 )     a jövedelmek     25%-át birtokolja

A felső réteg  (2.000.000 )            a jövedelmek     26%-át birtokolja

A stagnáló, szegényedő (4.000.000)               a jövedelmek  28,6%-át birtokolja

A legszegényebb (3.000.000)       a jövedelmek   20,4%-át birtokolja

A  társadalom 80%-a tehát a termelésben játszott szerepe alapján relatív veszteséget szenvedett el.

Az alsó harmad                  72%-ot

A stagnáló, szegényedő      14%-ot

A felső réteg                       3 %-ot

Míg az álarisztokrácia eközben 23% nyereséget ért el.

Az adatokból is azt tükröződik, hogy az élősködő réteg vagyoni helyzetének alapja a társadalom kizsákmányolása. A jövedelmi különbségeket tehát egy belső jövedelmi kifosztás idézte elő, majd az EU-csatlakozás után a tényleges állami függetlenség feladása súlyosbította a lakosság helyzetét.

 

Következtetés:

A módszerváltás - haszonélvezői a társadalom szűk rétegét képviselő oligarchák,

-         lebonyolítója  a volt pártelit által kinevelt és pozícióba juttatott jelenlegi politikai  elit,

-          elszenvedője a teljes magyar társadalom.

 

Tatár József  (folytatás következik)
Rendszerváltó Fórum